Ki szemére veted a vaknak, hogy nem lát,
körmondatokkal gyötröd a némát,
zajokkal tapasztod a füledet,
hogy ne halld, ó, ne halld a süketet Tovább →

Hat éves lehettem, amikor megkérdezték,
mi leszek, ha nagy leszek, azt feleltem,
nagymama Tovább →

Tovább →

1) A csillagok, mint
az emberek, perszeidák,
hulló porszemek. Tovább →

“Nagy csönd a csönd.” Úgy bújok el benne,
mint egy szkafanderben, amikor magamra
maradok, és egyik pillanatról a másikra
üres lesz körülöttem a világ Tovább →

törékeny a beszéd csak a némaság rácsai erősek
hiábavaló minden kísérlet a kitörésre Tovább →

Tovább →

„Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan…” (Dante Alighieri)

Ha az utolsó pillanatban (pár perccel
naplemente előtt) indulok el futni, mire
az erdő közepére érek, már alig látok. Tovább →

miről szólnak majd az utolsó sorok
a szavak a betűk a vesszők a szóközök
lesz-e szükség központozásra záró- és
idézőjelekre a nagy csönd előtti utolsó
kis csöndben Tovább →