Nem a régi már, rég nem a régi.
Csoszog. Motyog. Vitatkozik. Válogat.
Elejti, elfelejti, rosszul fejti,
összegubancolja a szálakat Tovább
alkoTÓ archívuma: Vajdics Anikó
FUSS
Felemeli szárnyas lábát az idő,
tollai, mint a szétnyílt legyezők,
belekapaszkodnak a levegőbe;
fuss, kiáltja, fuss Tovább
ÁLOMGYÁR
cukormázas díszletek
szívecskék virágcsokrok
jóreggeltkávék
jóéjszakátzenék
valódinak tűnő tejszínhabvilágok Tovább
ÁBÉCÉ
Alszol? Álmainkon Bogárhadak Cívódnak.
Csavargó Délibábok Emlékeiben Élünk.
Fekete Gödrök Gyászolják Hófehérségünket.
Időtlenséget Ígérő Játékainkat Tovább
OLTÁRCSEND
Szürkén gomolyog a hajnali köd,
hiányoddal nézek benne farkasszemet. Tovább
AZ ÜRESSÉGRŐL
LIBIDÓKA
Látlak,
nem látlak.
Hallak, nem hallak.
Hol fent,
hol lent Tovább
SZTRIPTÍZ
ÉG A JÉGEN – Lehoczki Katalin “térhajlító” művésznek
Szemedben a tó
a Mindenség, a kövek
csillagrendszerek. Tovább
FÉLIG KÉSZ
idegen testként kering bennem
a szó Tovább