alkoTÓ archívuma: Kelebi Kiss Istvan
Évszakvers
TAVASZ
Kinyitja rügyek ablakát a fa
és milliónyi kíváncsi levél
bámulja, amint tócsák hajába
hullámot dauerol a szél. Tovább
Csütörtök
szakadozott felhőkovász
mögül kibukkan
a Nap piros keszeghasa Tovább
Tábla
álmok redőnye előtt
a Valóság várja
hogy kinyissanak téged
s lássék a kirakat Tovább
Csönd és fű
futok megállok futok tovább
az Időből készült satupofák
préséből álom csorog Tovább
Zabolátlan
(Bővítmény Vajdics Anikó két sorához)
„Zabolátlan
bennem a maradni akarás.”
Talán ezért
kapaszkodom cinege röptébe Tovább
a RADÍR áhítása
ki kellene radírozni a tengert
akkor a horizontig minden
fehér volna akár a papírlap Tovább
a VERS
Szavakból vetett vályog.
Talán elkészül a ház. Talán
szétázik. Sár és pelyva lesz Tovább
Szobrok
az ő ez te ott anyám áll
és itt a nagymama szegény
hűvös hiányok mint márvány Tovább
Libasor
akik velem maradtak nincsenek
hiányok Tovább