a rasszizmus elpusztítja az életünket
2O17 február 28
a tolvajok fejedelme és a többi rabló
elveszik tőlem a hitemet a kenyeremet és a gyógyszeremet Tovább →

képes vagy-e még
égérintő ujjal Napot
pörgetni délidőben
és fölismerni a zuhanás
lehetőségét madárban
röpülés ívét a kőben Tovább →

azon a napon az éjszaka kérdőívéről
kihúzzák nevüket a fák, széttárja legyezőjét
a hajnal, könnyedén ömlik rá az akvamarin.
árnyékok hízelegnek a fénynek Tovább →

Egy hétfő őrült jelbeszéde.
A néma kedd szintén jelel.
Így adva hírt, megérkezett a JEL:
a nappal leszáll az éjbe. Tovább →

Uram, köszönöm neked a Szeretet Hírhozóját,
aki szelíd mosolyra bírja a Tó fölött lebegő
napkorongot. Hangjára a bárányfelhők békés
nyájba terelődnek Tovább →

eltátott szádba pille száll
merre menj
kérdezed Tovább →

az új dolgok fényesek Tovább →

Vékonyka szálra ül az ég,
pehelynyi lakk, a szirma kék,
a tavasz széléhez simul Tovább →

párnázott ajtók rendíthetetlen fennhatósága
kordonok pimasz nyugalma behatárolt tér
erő az utcán kővé fagyott kenyér Isten
kivágja az újságokból a róla szóló cikkeket Tovább →