Valahogyan el kell majd kezdened
ezt a verset is; felütni valahol, mint
egy könyvet, amit csukott szemmel
emelsz le a polcról; hagyni, hogy
magától kinyíljon Tovább →

szakadozott felhőkovász
mögül kibukkan
a Nap piros keszeghasa Tovább →

Mindig veled pörölök Uram
Kivel tehetném mással
ha már csak a te kimeríthetetlen jóságodban hiszek Tovább →

Véget ért a fagy, csöpög a hólé,
utálom a telet, amikor ilyen nyirkos. Tovább →

Tovább →

indulás

súlyos köd-drapéria lóg a tóra elválasztja a
horizontot a távolodó madaraktól a nyárfa
ragaszkodik a fényhez Tovább →

Sóhajtoznak a kányafák
Állnak gyászban fehérben
Engem szánnak siratnak el
A korhely esti szélben Tovább →

álmok redőnye előtt
a Valóság várja
hogy kinyissanak téged
s lássék a kirakat Tovább →

Még a madarak is elhallgattak.
Vagy csak én nem hallom őket?
Szavaid, mint gyanútlan házba
az oldalról jött lövedék Tovább →

ma elengedem póráz utcáiról a várost
hadd nyargaljon kicsit szabadon Tovább →