Tele. Csordultig tele a tér,
mit üresnek és szűknek hittél:
fénnyel.  Az összedőlt kártya-
vár képét törli a recehártya. Tovább →

homályló Tél nemzeti
rideg cidri fagy
ócska gardróbok Tovább →

lassan elmúlik az enyészet hava
elmosódnak a nyomok kint semmi dolgod
a kert mélyen alszik nem is tud róla
hogy mindjárt megérkezik az álmok hava Tovább →

futok megállok futok tovább
az Időből készült satupofák
préséből álom csorog Tovább →

Te a Fagy vagy. Én csak egy fa vagyok.
De már ősszel vetkőzni kezdek. Tovább →

Amikor már csak a szemedben
tükröződő égbolt maradt,
akkor kellett volna a megmaradás
hatalmába kapaszkodnunk Tovább →

Miért szeretlek, kérdik,
mintha azt kérdeznék,
miért élek Tovább →

(Bővítmény Vajdics Anikó két sorához)

„Zabolátlan
bennem a maradni akarás.”
Talán ezért
kapaszkodom cinege röptébe Tovább →

Foszladozik a sarokban
a vén napernyő.
Eleget szolgált,
kidobni nincs szívünk.
Túlélte apánkat. Tovább →