felkarmolták az eget
s a könnyű szövet
lebeg mint tépett
kormos imazászló
nincsen rá szó
halotti lepel az éj
a reggel
homályosult értelemmel
néz át rajta a szem
nem lát már határt
a kitágult világ összement
felsikolt a hold
aztán néma csend
6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nem tudom, ez volt-e a formája, Mirage-m, mert nagyon furcsa kódokkal érkezett a vers, amiket megpróbáltam kivenni belőle, lehet, hogy valamit nem úgy látsz viszont most… ha igen, kérlek jelezd, azonnal korrigálom.
ölellek
énisénis
Bocsánat. Igen, egyben van az egész, nincs szétszedve két részre. Köszönöm!
énisénis
Itt is (át)hallatszik az a csend, kedves Mirage.
Köszönöm szépen kedves Tibor, hogy csendemnél jártál.
Ez fenomenális!!!!!!
Átjött belém minden gondolata és érzése…
Kedves Attila, köszönöm szépen! Örülök, hogy benéztél hozzám és értő lélekkel fogadtad versem.