Mikor az erdő széléhez ért, minden kétsége elmúlt. Megnyugodott, tudta hogy minden rendben lesz. Biciklijét egy nagy tölgyfa törzsének támasztotta. Nem zárta le. Nem volt értelme. Minden ösvényt jól ismert, több százszor bejárta már mindet az elmúlt 50 év alatt. Olyan volt, mintha otthon járkálna a nappaliban. Csak sokkal szebb. Megnyugodott a lelke. Ilyenkor tavasszal szerette legjobban az erdőt. Az éledő lomb, a medvehagyma apró virágaitól szikrázó talaj, rovarok finom zümmögése, erdei pintyek éneke és a hollók megnyugtató rekedt kattogása. Minden élt. Az ösvényeken rengeteg emberrel találkozott. Fiatal párok, kisgyermekes családok, mindenki élvezte a szép időt. Valaki a kutyájával jött. Letért az ösvényről. Egyedül akart lenni. Olyan helyet akart találni, amit még ő sem ismert. Az ösvényektől távol. Szép Májusi pereszkéket talált. Szerette ezt a gombát, gyakran főzött belőle, de most nem szedte le őket. Mindet a helyén hagyta. Már több mint egy órája vette be magát a sűrűbe, és haladt rendületlenül, mikor egy tisztás szélére ért. Barna kordbársony zakóján keresztülvetett bőrtáskájából elővette vizes palackját, s jó nagyokat húzott belőle. Kicsomagolta egyik szendvicsét is, mostanra már igen megéhezett. Mókásnak találta, hogy ezen kívül még két másik szendvics is feküdt táskájában. Egész napra csomagolt. Pedig úgysem fogja a többit megenni. Miközben a tisztáson áthaladt, két szajkó szigorú rikácsolása kísérte. Jelezték az idegen érkezését.

A tisztás szélétől nem messze, egy öreg bükkfa tövéhez érve megállt. Tenyerét rátapasztotta a sima törzsre. Érezni akarta a faóriás energiáját. Szerette a fákat. Mindig azt mondták rá, hogy önmagánál semmit sem szeret jobban. Ma erős lesz. Ma az erdőt jobban akarta szeretni magánál. Ma ezt a fát szereti a világon a legjobban. Ma büszkék lesznek rá. Levette tenyerét a fáról, benyúlt táskájába és előhúzta Berettáját. A pisztoly csövét a halántékához emelte, felnézett a fa lombjai között áthasító napfénybe, majd meghúzta a ravaszt.

Nem messze egy őzgida rezzent össze egy galagonyabokor alatt. Csak egy pillanatig tartott a rémülete. Ez a dörrenés is csak egy dolog volt a sok közül, amit eddigi élete során még nem tapasztalt. Nemsokára tudni fogja melyik mit jelent, mi az, amiért aggódnia kell, mi jelent veszélyt. Most csak élvezte a napsütést. Csodás nap volt.