Akik eddig vezettek, nincsenek,
s most,……………….. lám megértem,
hogy mindent (amit nem is kértem)
vályúmba tettek; faljak kincseket,
…………… csodákat kisgyerek-
ként,………………………………..
s úszni-nemtudóként is legyek
legalább pancsoló ………………,
hogy csöppnyi okosságom rejtsem
koponyámba-göngyölt tekercsben,
s ha homlokom mögött, barlangfalon,
………….. látomás-űzte izgalom
bölényt festet, el ne felejtsem
valós paták nyomát a versben.

*

képek skanzenébe hordok
megőrzendő percet, dolgot:
halottak, élők…………………
állnak itt, másféle regulában.
Gombolyagban út, (amit bejártam),
érintések között szikrázó áram
……………………………………………
és vízözöni galambon a szárnyam.
Sárkány-ölések, királyfi-átkok,
tenyérben dübörgő rianások,
melyek minden csönd fészkei:
a lélek izzó körzőkészletei-
vel megszerkesztett látomások.
…………………………………………..

*

Egyetlen arc, mögötte árnyék
rosszul-exponált fim, vagy éppen Ő?
Csak lenyomat, vagy kitalált kép,
ami mögöttes? Vagy örök elő ?
Ki tudja? Mára összeforrt rég,
minden bolyongó, kósza emlék,
………………………………………..
egynyári fény lett. Nincsen évelő.
Hiába látok, ha nem nézek,
hiába látnak, ha nem néznek,
lapulunk, mint csúzliban a kő.
………………………………………..
………………………………………..
………………………………………..

*

Egy ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
már nem-létező
préri felől, forgószél,
surrogó hegyező
indul, hogy kúposra
nyírja a jegenyéket
bennem.……………..
……… Itt………………..
hiányok, semmik
…………………..jelentik
az alapvegetációt.
Most az éjfelet csengik
a csillagok s angyalok festik
érfalakra, az utolsó stációt.

*

Valamit annyira akartam,
hogy ketté vált s bomlott
tovább. Süllyedt habban
s emelkedett romlott
egekbe. Fénylett s kormot
fújtatva,
………………… tükrök fényét
befújva, rám-komorlott
és lettem dobozbazárt
ős-camera-obscura-átok;
nincs már különb világ,
csak, amit a lyukon belátok.
…………………………………….
……………………………………

*

Emlékmesterek tapétáznak
és dugulás elhárítanak bennem
a meszesedő vérerekben.
……………………………………..
Puhítgatják a prosztatámat,
rovart irtanak minden sejtben.
……………………………………….
Ablakot mosnak: jobban lássak.
Teljes felújítás ez, talán ……..
ami elmúlt, az ma segíthet;
arc, érintések, szavak ihlet…
Maradt még szép, mi helyre billent?
……………………………………..
……………………………………….

*

Ez volna hát a boldog
öregkor-elő, mikor
elfekszel karcsú, nyikor-
gó hintaszékeden s ok
nincs, hogy megzavarjon ott.
…………………………………….
Lelked már kikezdte moly,
s testedben vad patronok
robbannak és repeszek
fecskéi szíved felett
…………… miden ősszel…
Mégiscsak szép volna ez,
de így, vén karcos lemez-
ként recsegsz az Időben.