túl sok vagy túl kevés. honnan tudná az isten,
ha te sem. de az biztos, hogy a hallgatás halálos
méreg, aminek gőze kipusztítja az élhető szavakat.
húsevő titkok, kimért lelkesedések, a folytonosság
hiánya. ez van. árvaház áporodott levegőjét hozzák
a változó szélirányú tervezgetések. a kételkedés
a tévedés elérésére törekszik. hiába mosod meg
a lelkiháborúk sarában járó lábát, újra és újra
visszazuhan a hétköznapok lövészárkába.
jóságod fejét a falba vered. nesze te bolond.
ne akard babusgatni a megzavarodott évszakokat,
időd se pazarold az infralámpával átvert reményre.
legyen ebből elég. állítsd kilencre a tökéletesség
csörgőóráját és várj. látod, a fehér papírra
fekete hó zuhog abban a ritmusban, ahogy
tiktakol a szerelemből az aranymetszés.
11 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nem jutok szóhoz… Noha már Isten se tudja… ugyan mit is lehetne itt szólni. Ámulok a képeken, mert megint, nagyon… szépen körbeér… “a fehér papírra
fekete hó zuhog abban a ritmusban, ahogy
tiktakol a szerelemből az aranymetszés.”
“Körbeér”… mint nyakamon a kötél… drága vagy Vacskám… köszönöm szavaidat. ömp44444444444kárókatonád
Nincs kötél! Szabadon a Mátrixos Nincs kanál helyett 🙂 Bár mostanában talán már kötélből is csinálnak nyakláncot, hiszen annyi mindenből megteszik ezt, sörösdobozok nyitófüléből, hogy csak egy extrémebbet említsek 🙂 Én is ölellek és mp. 🙂
Ne félts engem, ha szorul a hurok, lerágom a fejem 😀
Tiktakol a szívem, Mária, ha ilyet olvasok. És nem is fg leállni, mert ezt sokszor el fogom olvasni.
Minden sorodat kiemelhetném, de most ezt fogom:
“ne akard babusgatni a megzavarodott évszakokat”
Anikó
Köszönöm, Anikó, hogy átveszed a ritmust, ami a szerelem aranymetszéséből tiktakol… sajnálom, ha ismerős a helyzet… de legyen ebből elég… hagyjuk a megzavarodott évszakok babusgatását, az infralámpával átvert reményt másra… csak zuhogtassuk a fekete havat a hófehér papírra 🙂
Vagy a hófehéret a feketére…
Tudunk mi még olyat is.
ha máshogy nem megy 😀
“…a hallgatás
halálos méreg, aminek gőze kipusztítja az élhető
szavakat.”
Biztos vagyok benne én is, Mari.
S most biztosabb, mint mielőtt olvastam ezt a versedet.
Jaj, drága Költőtárs, sajnálom, hogy ebben kellett megerősítselek… szívesebben tettem volna valami jóban… habár, ha az ember rádöbben valamire, az már pozitívum 🙂
Egy szót tudok most írni: amindenedet! így egybe írva. Amúgy mondtam a telefonban, hogy hatalmas vers. ölellek, ahogy álmaimban. Jocinkéd