azon a napon az éjszaka kérdőívéről
kihúzzák nevüket a fák, széttárja legyezőjét
a hajnal, könnyedén ömlik rá az akvamarin.
árnyékok hízelegnek a fénynek, az angyalok
a hazaszállingózó fecskék hófehér hasa alatt
keresnek menedéket.

tekintetedben elveszett helyek borzongnak.
az elmosódott távlatokba protonok és elektronok
hatolnak. madárfészkek rejtvényeit kutatja a szél,
szoprán szaxofonján valami romantikus kesergőt
improvizál a szabadságról, hallgatja a kert
és bizalmasan felfedi virágok csillagképeit. 

azon a napon nem fél élni a táj. fellélegeznek
a pucér bokrok. hervadt perceit ledobja magáról
az idő. hirtelen feléled a kikötő, a Tó tengert játszik,
elismerésre várva mutogatja tükörképeit, fövenyén
szemérmes csókok olvadoznak, és a kövek között
felizzik egy tücsök dala.