Fölszedett sínek mellett le-föl
tekerni a sorompót és tisztelegni
egy omladozó bódé előtt,
mosatlan uniformisban büszkén.
Folyó medrében tekintélyes
kavicsként elfeküdni,
majd golyóvá kopni,
mint a többi tekintélyes kavics,
vagy futni a parton, keresni
a hidat, melyen átsétálhatsz,
akár a Parnasszusra is, ahol
elmondhatod, milyen nehéz volt
úszni…
“és tisztelegni” … a “tekintélyes kavicsok” előtt. 🙂
szerintem kár dühöngeni…
István! Kalapom!