az idő foglyaként
erek és idegek hálózatába
zár az itt maradás
a gondolkodni nem tudás
elviselésének kínjában
a hang azé
akinek hallgatnia kellene

*

a férfi azzal tölti be a nőt
amit képtelen kimondani
amit visszatart azt elbeszélik
a szerelmezés rítusos mozdulatai
közben megfeszülő acélos izmai

*

az ég kékjét nemsokára
szürkére festik a kiadós eső-
ket hozó felhők
homályzóna lesz a táj
láthatatlan marad
a kertet megszentelő hajnal

*

éjszakák szakadékába
zuhannak az álmok
nyári szünet van
a szavak óvodájában

*

fejléc nélküli hatalmas felület a Tó
újrahasznosított papírhoz hasonló
szél-írnok jegyzetel Isten diktál

*

eljön az a kor amikor az ember
nem üldögélhet már büntetlenül
vizes fürdőruhában a strandon
vagy izzadtan a hűvös szobában
nem menekülhet be légkondis
helyekre sálat kell terítenie
a derekára a hűtött vonaton
nem enyhülhet a ventilátor előtt
nem alhat nyitott ablaknál
könnyen vesemedence-gyulladás
lehet a vége és a verdeső fájdalom
a láz belülről rágják nemes szerveit
nem ehet akármit
csak igen megfontoltan
legyen az ételben kellő mag
korpa rostanyagtartalom
különben napokig szenved
a végtermék cipelésével ürítésével
megfelelő mennyiségű vizet kell
innia akkor is ha nem szomjas
különben rászárad csontjaira a bőre
ezek az egyszerű és természetes jelek
figyelmeztetik már nem tehet meg bármit
amit fiatalon könnyelműen megtehetett

*

az emlékezet védett fájlba
menti a dokumentálásra méltó
történéseket a töröltek
mint évszakot tévesztett
ibolyák kéklenek az árokban

*

az emberi lét rövidségének bizonyítéka
egy heves elhatározás
hogy újjáépül a magány-
cella aminek sötétjében
ismét megkísérelhető
mozgásra bírni a szűk teret