a szavak végére
nem tapad már se rím se rag
bedeszkázott nappalok mögött
ülünk a kotló csönd alatt
origamiujjaink imára hajtogatva
de ez ma már kevés
a zsoltár is bent reked
s ha nagyon fülelsz hallhatod
amint szálkás mindennapok
padsora tovább reped
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Önállósítva és feszesebbre húzva is lélekmélybe láttat ez a VERSed is, Barátom.
Drága Isrvándorom, elnémultam… tökéletes sorok, képek… csak ülök, ahogy Te írod:
“bedeszkázott nappalok mögött
ülünk a kotló csönd alatt”
Ölellek: KedvesMarid