a szőlőt akácos falta föl
a dűlőút beton-kérget növesztett Tovább
KÉPEK – emberről, Istenről, költői eszközökről
JÁRKÁLÓ ABLAKOK
Az emberek járkáló ablakok.
Kívülről nézem őket.
Belülről mindegyik én vagyok. Tovább
óda a fényhez
itt vagyunk fény
friss forrásodnál ahol
a végtelen nekünk nevel Tovább
farkasos
igeidők káoszában
ecc-pecc
kiszámoltad magad
ősz lettem idebenn
igeidők káoszában
fény ropog odakinn Tovább
Őket már nem (mandala)
„A Jóról és a Rosszról alkotott fogalmakon
túl, van egy rét. Ott találkozunk.” (Rumi)
Te kezdted, mondod. Homokot szórsz
a kör közepére, és én nevetek Tovább
Állványzat
mindig akad valami
letagadni bevallani
hegeszteni vagy
fűrészelni a rácsot Tovább
SZÓ KÉRDÉS MADÁRSZÁRNY
barack-íz körte-íz
Szentkirályi mizse-víz
az ember soványra elhíz
süt a Nap Anyám Kertjében Tovább
Égtájak merőlegesén
SZÁRADÓ TINTATAVAK (Rorschach-teszt)*
Álmomban költő voltam.
Láttam a gyerekkoromat,
mint egy tükröt: a nap nézegette magát
benne reggelente, míg fent a dombok
árvalányhajába a szél masnit csavart. Tovább