összeadódtak a mínuszok, kétismeretlenes
egyenlet iksze és ipszilonja lettünk, világégés
után összeroppant táj, felismerhetetlenségig
gyalázott párbeszéd Tovább
Apák jogartöredéke
szívünk alatti
lepkegubók az arcok Tovább
GRISAILLE
A hajad fekete volt, fénylő fekete.
Most olyan, mintha Jan van Eyck
vagy Tiziano festette volna át Tovább
a végtelen képmásai (1)
gránátalma illatú volt a kert. hullott levelekre
fröccsent a leve. akár a disznóvér, mondtad,
miközben én rejtélyes tárgyak körvonalába
kapaszkodtam Tovább
Századik sóhaj
foszlott téboly
koszlott vásznán
bomló tudat Tovább
Csodás nap
Mikor az erdő széléhez ért, minden kétsége elmúlt. Megnyugodott, tudta hogy minden rendben lesz. Biciklijét egy nagy tölgyfa törzsének támasztotta. Tovább
Műtét
Nagytata kiült
a ház előtti padra pipázott
és arról mesélt hogy a rét alatt
a vakondok meg a hangyák
összegyűjtik az éjt Tovább
Látomás – Wislawa Szymborska-ért
Amikor a hajnal hűvös ujja fölüti a Ma
kéziratát, aléltan fülelsz a vásott ágy-
neműben, ami még anyád törékeny
testében is gyönyörködött. Tovább
Azóta üzen
Jeleket küld életem fája Tovább
APRÓ MOHÁCSI BOLTOK 36
a folytonosan fölhalmozódó
kifizethetetlen számlák
elveszik az életünket Tovább