Tovább →

éjszaka van a legfényesebb csillag ablakában ott ül Isten
és (még lefekvés előtt) ismét Teremteni kezd valahol Tovább →

a város fölött színes hőlégballonok
húzzák feszesre a szelet. jól látható
a megtisztult térben a hallgatag ember Tovább →

1) A csillagok, mint
az emberek, perszeidák,
hulló porszemek. Tovább →

bárhová nézek
mintha kőerdő közepében
porló ágak repedt ölelések
a tükröt salétrom hímezi Tovább →

“Nagy csönd a csönd.” Úgy bújok el benne,
mint egy szkafanderben, amikor magamra
maradok, és egyik pillanatról a másikra
üres lesz körülöttem a világ Tovább →

amit érzünk és gondolunk
elpancsúrozott létidőrészünkről
Rákosi 1956 Kádár Tovább →

A távolság mozsarában csenddé porlik
a harangszó. Belső tornyod is néma.
Fejre állított tornyokból csókák hullanak Tovább →

porszénfekete éj. szitaszitapéntek.
egyszer felvirrad a nyugalomnap,
amikor nem élezik magukat
tovább a fiókban a kések Tovább →