A megválaszolhatatlannak tűnő
kérdések már szinte jobban izgatnak,
mint maguk a válaszok Tovább →

A víz illata, mióta eszedet
tudod. Napjaid mégis part fövenyén. Tovább →

Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy
kegyelmet kérek Tovább →

Tovább →

ébredsz megint eleven érzékekkel
(az ököllel gyötört szívgödör milyen
gyorsan felejt) Tovább →

Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon. Tovább →

Tovább →

Tekinteted öröknyarát, tüzét.
Didergésekből vissza: melegedni.
Arcodat — egyedül lehetséges
arcát a szerelemnek. Tovább →

Csillagfény olvad, só a sebben. Magára
hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú
legény. Lakolni kész, megérdemelten. Tovább →

Ereszkedsz, kaptatás érzetével az
izmokban. Kilököd a lengőajtót, Tovább →