Nem a régi már, rég nem a régi.
Csoszog. Motyog. Vitatkozik. Válogat.
Elejti, elfelejti, rosszul fejti,
összegubancolja a szálakat.

Vállán mázsás madár a múlt. Melle,
mint a kipukkadt, leeresztett léggömb.
A táskája mozgó gyógyszertár. Tele
a ház a bogyóival, mikor megjön.

Íme, az asszony! A hasa lelóg,
a lábán és a kézfején hernyók
mászkálnak, az arcán pókhálóerek.
Ha hozzám ér, én is ilyen leszek?

Álmomban a homlokomat fogja,
lecseréli rólam a lepedőt;
a felhőket tejszínné habarja,
nap sárgájából madártejet főz.

Ágyamba énekli a csillagokat,
szememre simítja a holdsugarat;
hajába glóriát fonnak a szelek.
Valaki álmában én is ilyen leszek.

“The Old Woman” – Hyman Bloom