első réteg – a kalap
tisztelet a küszöb őrzőjének aki
táplálta a lényt nem engedte idő
előtt kiszabadulni se megőrülni
eszeveszett magányban gyilkos
felindultságban de megtartotta
élet-halálra míg napja elérkezik
második réteg – a zsebek
szakadásig gyűjtött ragaszkodás
eltöppedt gyümölcsei magvukig
lerágva vagy gondosan zsinórra
fűzve hevernek alkalmas félreeső
sarokban összekupacolt nincseim
megaszalódnak mire visszatérek
harmadik réteg – a köpeny
se hideg se meleg se eső se szél
se hóvihar se napsütés nem lesz
de vizslató szemek és érdeklődő
pillantások se helyette pont úgy
vagy kihívóbban mint a testé a
szellem intellektuális érzékisége
negyedik réteg – a páncél
csak sebezhető vágyhat igazán
halhatatlanságra muszáj kívánni
mulandóságában az örökkévalót
és tűnt szerelmeiben a végtelent
összeroskadna úgy az időben ha
bizonyossággal halandó marad
ötödik réteg – a méltatlankodás
okkal történik minden megítélés
kérdése csupán a jó a rossz van
gyökere törzse ága és gyümölcse
ezen élek fán és nedveken noha
fanyar olykor és kövecses nem
érdem szerint és nem ellenemre
hatodik réteg – a hiúság
ki mit mond mit gondol érez és
ítél nem az én dolgom nem kell
hogy visszavessen vagy űzzön
új távlatokba külső kényszer
nem kell szépnek jónak lennem
hogy önmagamnak megfeleljek
hetedik réteg – a félelem
szinte pőrén majdnem szabadon
még visszafog gátlás és rémület
pedig nem tartozom senkinek se
elszámolással hiszen nem idegen
birodalmak felé tartok nekem az
elme lovait kell megzabolázni
Szeretem… és nagyon, nagyon várom kötetben.
Hamarosan. Rövidesen. Napok kérdése.
“muszáj kívánni
mulandóságában az örökkévalót
és tűnt szerelmeiben a végtelent”
Zabolázod rendesen, kedves Kő…
Igyekeztem.
Köszönöm, Tibor!
Rámrétegeződtek… megállíthatatlan, csodaszófolyam… de ez szívembe sajgott:
“összekupacolt nincseim
megaszalódnak mire visszatérek”
óriási vers, minden sora felajzza a ‘szellem intellektuális érzékiségét’
Köszönöm, Marim!
Sokat vártam ettől a történettől, és úgy érzem, meg is kaptam. Az majd kiderül, a lenyomata milyen.
ki mit mond mit gondol érez és
ítél nem az én dolgom nem kell
hogy visszavessen vagy űzzön
új távlatokba külső kényszer
nem kell szépnek jónak lennem
hogy önmagamnak megfeleljek
Most ez. Tegnap és holnap majd más.
Nem idézhetem ide minden sorodat…
Örülök, hogy időről időre találsz benne valamit.
Ildikó! Rég nem jártam feléd. Mondhatom, hogy érdemes volt betérnem! Barátsággal,
vinCZe
Köszönöm, Vincze!