Jézus második eljövetele évében az Úr egyetlen intésére porrá válnak a városok romjai, s a szelek a port széjjelszórják.
A tüzek kialszanak, a kormos ég megtisztul, s a sötétséget elűzi a fény.
Eleven-vörös vér bugyog a tömegsírokból, s vörös ingovánnyá változnak a csataterek.
A rettegők bátorságra lelnek, előbújnak barlangjaikból. A rettenthetetlenek, kik isteneik nevében öldököltek, reszketnek félelmükben, s térdre rogyva jajveszékelnek: Jaj nekünk, mit cselekedtünk!
Izráel földjén, hol már csak a Lévi törzséből valók élnek, ott, hol egykor Jeruzsálem állt, egyetlen éjszaka hatalmas oltár épül nyers, faragatlan kövekből, s az emberek ahhoz zarándokolnak.
S eljön a megváltó másodszor, s körbemutat a sivár mindenségen, mondván: Ha hisztek énbennem, építsétek újjá! S az emberek megtisztítják a vizeket s a földet. Városokat emelnek, de falakat nem emelnek köréjük. Felszántják a parlagot, s magot vetnek mindenfelé.
S egy akolban élnek a farkasok a bárányokkal, s a bárányok nyugodtan alszanak.
S az emberek felmennek a hegyek közé, s erdőket ültetnek. De vízkereszt napján töve szakad a fenyőfáknak, s mind egy szálig kipusztulnak.
S akkor az emberek felsóhajtanak, szerte a világon: Íme, eljött hát a te országod!